PLÉHPOFÁJÚAK
LADÁNYI MIHÁLY A XX. SZÁZADI MAGYAR KÖLTÉSZET "FENEGYEREKE" - HOL TILTOTT... KÉSÕBB TÁMOGATOTT... MAJD TÛRT EGYÉNISÉG, AKIT KÖLTÕI RANGJÁHOZ ILLÕEN SOHA NEM BECSÜLTEK. (HALÁLA UTÁN NÉMILEG…) MÉGIS: KÖLTÕI RANGJÁT ÉLETMÛVE VÉDI A TÁMADÁSOK ELLEN, VERSEI ELLENÁLLNAK A TORZÍTÁSOKNAK
PLÉHPOFÁJÚAK CÍMÛ KOCSMASZÍNHÁZUNKBAN BENNÜNK ÉL, ÉS A KÖZÖNSÉG KÖZT BOLYONG. MINDEN PILLANATBAN MEGLEP, ÉS HELYET KÖVETEL MAGÁNAK A KOCSMÁBAN, RENDEL EGY-EGY ITALT "FÉLRENÉZ" AZTÁN SZEMBESÍT. ÖNMAGUNKAT ÖNMAGUNKKAL, SÓHAJAINKAT SÓHAJAINKKAL, SZAGLÁSZIK, VIZSLAT, HÖRPINT.
MI MEG RÖHÖGÜNK TÕLE, DE NEM RAJTA, ISZUNK VELE, DE NEM ELEGET, MERT ANÉLKÜL IS TOMPÁBBAK VAGYUNK NÁLA.
  Szereplõk:    
"Neonok közt feljött a Hold,
vacsoraszaggal száll a szél.
Távol az utca véginél
egy fáradt verkli döngicsél.

Bérházak sűrű árnyai
nem rejtették varázsod el.
Megfelezzük az egy cigit.
Éjjelre már nálam leszel.

Mi úgy találtunk egymásra,
mint a házra, ki hazaér.
Éhes lelkünkre süt a Hold,
ez az égi zsíroskenyér."
Nyanya:
Julis:
Józsi:
Muzsikus I.:
Muzsikus II.:
Muzsikus III.:
Pincér:
Zene:


Fény:

Ladányi Mihály verseit
színpadra állította
és rendezte:

Horváth Jolán
Ulrich Judit
Papp Attila
ifj. Kövesi György
Wetzer Antal

Cryns János
Szabó László
ifj. Kövesi György
Horváth János

Taschek Pál



Kövesi György

"Az ember simító tenyér
csak néha bánat húzza le.
Ilyenkor arra üt, kit ér,
de végül õ sajdul bele.

Az ember éneklõ torok,
csak néha horgasujju szél
szorítja el a dallamot,
mint egy kötél"

 
szórólap (letölthetõ, kb. 395 kB)